Tegyél a 6 legveszélyesebb rizikófaktor ellen!

Dr. Marton Anna belgyógyász, kardiológus, diabetológus az egyén felelősségére hívta fel a figyelmet.

4 betegség – 6 rizikófaktor

Nemrégiben a The Lancet című szaklapban publikálták azt a cikket, amely összegzi a WHO hosszútávú célkitűzéseit a négy legelterjedtebb, nem fertőző betegséggel kapcsolatban. A betegségek ugyanis – nevezetesen a szív- és érrendszeri betegségek, a légzőszervi betegségek, a daganatok és a cukorbetegség – mind erősen összefüggenek az életmódunkban rejlő kockázati tényezőkkel. A nemzetközi szervezet szerint, ha sikerül visszaszorítani a 6 legveszélyesebb rizikófaktort, az a következő 15 évben több, mint 37 millió idő előtti halálozást előzhet meg.  

A szakértők egyetértenek abban, hogy jelentős változásokra van szükség. A fő célok:

– A dohányzás visszaszorítása 30-50 százalékkal.
– Az alkoholfogyasztás 10 százalékos csökkentése.
– A sóbevitel 30 százalékos redukciója.
– A magas vérnyomás 25 százaléknyi csökkentése.
– Az „elhízás-járvány” megállítása.
– A magas vércukorszint, az inzulinrezisztencia terjedésének megakadályozása. 

Állami beavatkozással

A kutatók szerint, ha sikerülne elérni a kitűzött célokat, az a követező 15 évben 16 millió 30 és 70 év közötti ember életét menthetné meg világszerte, míg a 70 fölöttieknél 20 millió fő élhetne tovább. A legnagyobb előnnyel a magas vérnyomás és a dohányzás visszaszorítása járna. A WHO szerint a legnagyobb változtatásokat az alacsony- és közepes GDP-vel rendelkező országoknak kell megtenniük, ugyanis a gazdagabb társadalmak már jelentős lépéseket tettek e téren. Ilyen például az alkoholra és a dohánytermékekre kirótt magas adó, a nyilvános helyeken való dohányzás tilalma és az élelmiszerek sótartalmának törvényi visszaszorítása. 

Az egyéni felelősség vitathatatlan

Az állami intézkedések mellett nyilvánvaló az egyén felelőssége is a betegségek megelőzésében, kezelésében. Az elhízás, magas vérnyomás, emelkedett vérzsír- és vércukorszint tünetegyüttesét (a metabolikus szindrómát) ugyanis jórészt az életmódi hatásoknak tudják be. A jelenségre külső jegyek is felhívhatják a figyelmet, mint például az úgynevezett alma-típusú elhízás, amely leginkább a törzset, a hasat érinti. A túlsúly mértéke azonban nem mindig utal az anyagcsere-eltérések súlyosságára, sokszor egészen kismértékű túlsúly is járhat anyagcsere változással.

– A metabolikus szindróma legfőbb kockázata abban áll, hogy az együttesen jelenlévő kardiális rizikófaktorok összeszorzódnak, így összességében 14-15-szörösére növelik a szív- és érrendszeri katasztrófák esélyét. Ugyanakkor a metabolikus szindróma minden elemét befolyásolhatjuk táplálkozással, mozgással, vagy ha szükséges, átmeneti vagy tartós gyógyszeres kezeléssel. Már 3 leadott kilónként jelentős vérnyomáscsökkenést, cukor- és zsíranyagcsere javulást tapasztalhatunk, csakúgy, mint a minimum 3 hónapja tartó rendszeres testmozgás mellett. A szakértők által javasolt és ellenőrzött életmódváltás a gyógyszerszükségletet fokozatosan csökkentheti, sőt  idejében elkezdve a beteg gyógyszermentessé is válhat mellette – mondja dr. Marton Anna. – A testsúly-csökkentés és a rendszeres testmozgás így megszakítja a betegségek  ördögi körét, a rendszeres orvosi ellenőrzés pedig megadja a szükséges iránymutatást.  

Fotó: Profimedia – Red Dot