Főoldal > wellness > A boldogságom csak rajtam múlik

A boldogságom csak rajtam múlik

Bódy Sylviboldogság
0 0

Írta:

Amikor felhívom, hogy megbeszéljük az interjú helyszínét, meglepődöm, hogy nincs semmi kifogása az ellen, hogy a szerkesztőséghez közeli cukrászdában találkozzunk. Sylvi éppen a színiiskolából érkezik, ahol előző nap kezdte meg tanulmányait. – Mit remélsz ettől a képzéstől? – A New York Filmakadémián egy intenzív kurzuson veszek részt. Persze mindettől nem azt várom, hogy holnaptól színésznőként […]

Amikor felhívom, hogy megbeszéljük az interjú helyszínét, meglepődöm, hogy nincs semmi kifogása az ellen, hogy a szerkesztőséghez közeli cukrászdában találkozzunk. Sylvi éppen a színiiskolából érkezik, ahol előző nap kezdte meg tanulmányait.

– Mit remélsz ettől a képzéstől?

– A New York Filmakadémián egy intenzív kurzuson veszek részt. Persze mindettől nem azt várom, hogy holnaptól színésznőként tekintsenek rám, sokkal inkább az útkeresésben segít, no meg abban, hogy ebbe a szakmába is belekóstolhassak egy kicsit. Számomra a modellkedés is önkifejezési forma, legjobban azt élvezem benne, hogy különböző szerepekbe bújhatok. Így volt ez a Sztárok a jégen műsorban is, ami mindenképpen lökést adott ahhoz, hogy belevágjak ebbe a kurzusba.

– Tehát akkor nem is biztos, hogy kipróbálod a színészetet?

– Nem azért jelentkeztem, mert a szakma rabja vagyok, egyszerűen csak szeretnék többet kihozni önmagamból. Persze a papír, amit az iskola elvégzésével kapok, előnyt jelenthet később a castingokon. A filmszínészet érdekel, és remélem, lesz lehetőségem kipróbálni magam.

– Az FHM olvasói szerint te vagy a világ legjobb nője. Mindezt a természet erejével…

– Nézd, én úgy gondolom, mindenkinek joga van ahhoz, hogy korrigáltasson önmagán, és attól, hogy nekem nincs műcicim, másnak még lehet. Megértem azokat, akik azért fordulnak plasztikai sebészhez, hogy helyreállítsák a belső harmóniájukat. De azért, hogy többen nézzenek meg az utcán, nem éri meg kés alá feküdni. Én például hétköznap nem is sminkelem magam. A szakmámban elvárják, hogy mindig a topon legyél, de én ezzel már nem foglalkozom. Már túl vagyok azon, hogy mindig mindenkinek megfeleljek.

– Mit jelent számodra a szépség?

0004120_1.jpg ()

– Nem attól lesz tökéletes valakinek a megjelenése, hogy szoborszerűen szép, hanem attól, hogy van benne valami egyedi. Ez az egyediség lehet akár egy görbe orr is. Nem vagyok  elszállva magamtól, nálam sokkal csinosabb lányok futkosnak az utcákon, azt hiszem,  a sikerem titka inkább abban rejlik, hogy amikor kell, ki tudom hozni azt a pluszt magamból, amitől jó végeredmény születik. 

– Azért azt nehezen tudom elképzelni, hogy valaha gondod volt az önbizalmaddal…

– Pedig nem voltam mindig elégedett magammal! Régebben túl vékonynak tartottam a lábaimat, sokáig nem is hordtam szoknyát. Egy időben pedig a szemeim nem tetszettek. Aztán elértem azt a lelki érettséget, amelynek köszönhetően egyszer csak elfogadtam magam. Egyébként is vigyázni kell a komplexusokkal…

– Most gőzerővel nassolunk, de azért, gondolom, vigyázol az alakodra.

– Tíz éve vegetáriánus vagyok, húst egyáltalán nem eszem. Azóta szebb lett a bőröm, energikusabb vagyok, könnyebbnek érzem magam. Rengeteg zöldséget és gyümölcsöt fogyasztok, és kevés édességet, de ez nem lemondás, mert nem is nagyon kívánom. A „jeges műsor” alatt előfordult, hogy annyira kimerültem, hogy összevásároltam hét-nyolc sütit, meg egy halom pogácsát, azzal, hogy hazaviszem őket, aztán még a kocsiban befaltam az egészet.

– Ami a sportokat illeti, úgy tudom, elég extrém változatainak is hódolsz…

– Egyik legfrissebb szerelmem a wake board. Az extrém sportok szeretetét egyébként apukámtól örököltem: ő közel az ötvenhez motorozik, szörföl, vízisíel, wake boardozik. Adrenalinfüggő vagyok, imádom a korlátlan szabadságot. Kite-ozni is szeretnék megtanulni, és a legnagyobb vágyam, hogy a 218 méter magas dél-afrikai bungie jumping hídról leugorhassak egyszer. Ezen kívül, ha tehetem, hetente négyszer fitneszterembe járok, ahol személyi edzővel edzek. Mostanában kezdtem el hastáncolni is, és még mindig járok korizni, mert annyira beleszerettem, hogy úgy döntöttem, továbbképzem magam. Hujber Ferivel – aki szintén nem hagyta abba – nemrégiben fel is léptünk Debrecenben. Azt szeretem a jégtáncban, hogy egyszerre veszélyes és légies.

Ha szeretnél még többet megtudni Bódi Sylviről, akkor lapozd fel a Wellness magazin szeptemberi számát. 


További cikkeink a témában

Kövess Facebook-on!
X